A kávé történetében növények, kereskedők, kávéházak és találmányok kapcsolódnak össze. A mai csészéig hosszú út vezetett: érdemes különválasztani a színes eredetmondákat attól, amit történeti és botanikai forrásokkal is alá tudunk támasztani.
Az eredet: növény és ital
Az arabica kávé, vagyis a Coffea arabica természetes élőhelye Etiópia és Dél-Szudán magasabban fekvő, párás erdőségeihez kötődik. A közismert robusta a Coffea canephora fajhoz tartozik, amelynek afrikai eredete és környezeti igényei eltérnek az arabicáétól. A két név tehát elsősorban növényt jelöl; nem pörkölési fokozatot és nem elkészítési módot.
A kávébab valójában a kávégyümölcs magja. A növény őshazája azonban nem ad választ arra, hogy ki, mikor és hogyan készítette el az első mai értelemben vett kávéitalt. Ennek pontos körülményei nem ismertek.
Kaldi és a kecskék: híres legenda
A legismertebb történet szerint egy Kaldi nevű etióp pásztor vette észre, hogy kecskéi élénkebbek lettek bizonyos piros termések elfogyasztása után. A történet a kávékultúra kedvelt része, de nem tekinthető hitelesen dokumentált felfedezéstörténetnek. Ezért sem egy pontos évszámot, sem egyetlen bizonyított feltalálót nem érdemes hozzá társítani.
Jemen és a kávé útja
A XV. században a mai Jemen területén már termesztettek kávét. A XVI. századra az ital Perzsiában, Egyiptomban, Szíriában és az Oszmán Birodalomban is ismertté vált. A kávéházak a beszélgetés, a hírek és a társasági élet helyszínei lettek. A kereskedők, utazók és zarándokok az áruval együtt a kávézás szokásának terjedésében is szerepet játszottak.
Európa: a csésze mellé társaság is járt
A XVII. században több európai nagyvárosban meghonosodott a kávéházi élet. Londonban Pasqua Rosée körülbelül 1652-ben nyitott kávéházat kereskedő munkaadója támogatásával. Mindketten ismerték az oszmán kereskedőváros, Szmirna kávékultúráját, és ezt a szokást tették elérhetővé az angol fővárosban.
A kávéház így nem csupán italárusító hely volt: találkozási lehetőséget és információcserét is jelentett. Egyetlen „első európai kávéház” megnevezése helyett pontosabb több város egymáshoz kapcsolódó történetéről beszélni.
Magyar kávéházi emlékek
A hazai kávéházak történetének egyik legismertebb helyszíne a Pilvax. Az 1848. március 15-i eseményekben a kávéház a márciusi ifjak találkozóhelyeként kapott szerepet. A Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményében a Pilvaxból származó biliárddákó is őrzi ennek a világnak az emlékét.
Ez a tárgyi örökség jól érzékelteti, hogy a kávézás a társasági élethez, a játékhoz, az irodalomhoz és a közéleti beszélgetéshez egyaránt kapcsolódhatott. A csészék mellett emberek és gondolatok is találkoztak.
Az espresso több lépésben született meg
- 1884: Angelo Moriondo kávékészítő berendezésre kapott szabadalmat Torinóban. Találmánya a későbbi espressogépek fontos előzménye volt.
- 1901: Luigi Bezzera új megoldásokat szabadalmaztatott, köztük a szűrőtartó rendszer fejlesztését. Az egyenként, rendelésre készített kávé egyre hatékonyabban készülhetett el.
- 1938: Achille Gaggia a forró vizet nyomás alatt használó Lampo rendszerrel lépett tovább.
- 1947–1948: Gaggia karos-dugattyús megoldása, majd a Tipo Classica megjelenése a krémes felszínű espresso elterjedésének fontos állomása lett.
A mai espresso tehát több feltaláló és több évtized fejlesztésének eredménye. A gépek változtak, de az alapgondolat megmaradt: az őrölt kávéból frissen, közvetlenül fogyasztás előtt készül az ital. Ha a történet után az elkészítés érdekel, az Espresso Italiano útmutatóban folytathatod az olvasást.
